Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.

Tolnay Lajos 1919 Főispán-kormánybiztos Fejér megyében, kinevezését 1919. február 12-én kapta. Károlyi-párti függetlenségi politikus. A politikai pártok előtt február 27-én mutatkozott be (keresztényszocialisták, szociáldemokraták, polgári radikálisok és a katonatanács). A szociáldemokraták támogatást ígértek a főispán-kormánybiztosnak, de feltételeket támasztottak: a néptömegek szabad szervezése, a termelőszövetkezetek alakítása. Tolnay a kormányintenció értelmében a földreform mellé állt, így a szociáldemokraták feltételei meglepték. Működése alatt a szociáldemokraták valóban több termelőszövetkezetet hoztak létre a megyében. Tolnay ezek ellensúlyozására a politikai szervezkedést helyezte előtérbe, működése alatt felgyorsult a kisgazdapárti szervezkedés. A megyében sikerült Tolnaynak megállítani azt a szélsőséges és anarchisztikus politikát, amely a hatos direktórium létrejöttével terjedt. A politikai baloldal igyekezett Tolnay működését lehetetlenné tenni, s ahol lehetett, lejáratták. A főispánkormánybiztos státusa a Tanácsköztársaság megalakulásakor szűnt meg. Ekkor a két törvényhatóság politikai felügyeletét Horváth Jánosra bízta a kormányzótanács. Tolnay március 22-én távozott a városból, felmentését távirati úton intézte a kormányzótanács, amely március 24-én érkezett meg Székesfehérvárra. (FMTÉ 11,1968, passim; Juhász 1927, 111-128). Horváth János 1919 Főispán-kormánybiztosi megbízatást 1919. február 13án kapott a Berinkey-kormánytól, majd március 22-én a kormányzótanács nevezte ki intézőbizottsági elnöknek. Mint főispán-kormánybiztos Székesfehérvár illetékességi területére volt megbízatása, de mint intézőbizottsági elnök, Fejér megyét kormányozta. A hivatali esküt február 18-án tette le a városi tanács előtt, de már február 13-án jelen volt egy fehérvári munkástanácsi értekezleten. Február 20-án a városi tanács ülésén elnökölt. Másnap a budapesti kommunista zendülés hírére a Városház térre tiltakozó nagygyűlést hívott össze, ahol a kormányellenes puccsot vele együtt több szociáldemokrata felszólaló elítélte. Horváth hangoztatta, ez a fővárosi megmozdulás a bolsevikok akciója, amely aláássa a demokratikus rendszert. Horváth János szociáldemokrata politikus volt, távol állt a kommunista eszméktől. Március 22-én a tanácskormány létrejöttét kiáltványban adta tudtul a megye és a város népének. Ebben kifejtette, hogy az új rezsim, a Tanácsköztársaság, a szociáldemokraták következetes népi politikájának köszönhető. Mivel Fejér megyében és Székesfehérváron sem volt kommunista pártszervezet, így a hatalom automatikusan csúszott át a szociáldemokraták kezébe. A Tanácsköztársaság alatt azokat a személyeket találjuk a hatalom gyakorlói között, akik az őszirózsás forradalom idején, majd a Károlyi-féle polgári demokratikus rezsim alatt is funkcióban voltak. A megye községeiben az elöljáróságok megszűntével 3 tagú direktóriumokat választottak. Ezekben a korábbi évek agrármozgalmainak vezetői jutottak szerephez. Székesfehérvárt a teljes tisztviselői gárda a helyén maradt, sőt a helyettes polgármester a tisztikar előtt az elnököt hűségéről biztosította, azzal a kiegészítéssel, hogy „a tanácsrendszer szellemiségét is vallják". Horváth a megye és a város vezetését szociáldemokrata politikushoz méltó módon teljesítette. Hamarosan a kormányzótanács előtt vonták felelősségre és megdorgálták „lanyha intézkedései" miatt. Május közepén a hadtestparancsnokság a polgári hatóság tiltakozása ellenére katonai törvények hatálya alá helyezte a várost, majd a megyét is. Ez katonai diktatúrát jelentett. Ezután a rendszer bukásáig a polgári vezetésnek nem volt beleszólása a megye és a város ügyeibe. A katonai diktatúrát Hevesi Ákos gyakorolta, illetve a katonai ügyek és az ezzel összefüggő polgári teendők az ő kezében szaladtak össze. A kormányzótanács május 24-én biztost küldött Fehérvárra, aki a katonai parancsnoksággal együttműködött. A kormányzótanácsi biztos hivatalát a városházában rendezte be. Horváth János az események hatására szinte összeroppant, a városházára nem is ment be. Július 24-én hivataláról lemondott, de ezt a munkástanács nem fogadta el. A lemondást július 31-én megismételte, de most már a munkástanács is határozatlanul viselkedett, mivel a Tanácsköztársaság várható bukásának híre hozzájuk is eljutott. Horváth a Peidl-kormány idejében is funkcióban maradt, sőt az meg is erősítette státusát. Ugyanakkor hír érkezett arról, hogy a Peidl-kormány új kormánybiztos kinevezését fontolgatta Fejér megye élére. Horváth János a szociáldemokrata mozgalomban Szombathelyen tűnt fel. Ekkor kőmívessegéd volt. Innen került Győrbe a Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottjának. A Berinkey-kormány megbízatása itt érte, s azt örömmel elfogadta. Székesfehérvárt személyi titkárának az ügyvéd végzettségű Körösi Aladárt alkalmazta, aki a közigazgatási feladatokat hiánytalanul oldotta meg. Horváth János augusztus 5-én késő éjjel kocsival Enyingre utazott. Innen emigrált. Az adatok szerint a megszállt Felvidék egyik városában húzódott meg, a fehér tiszti különítmények nem érték el. (Juhász 1927, 112-343; FMTÉ IL, 1968. Jegyzőkönyvek). Guth Antal 1919 Kormányzótanácsi biztosi kinevezését Székesfehérvár területére 1919. május 19-én kapta. Bemutatkozása a városi intézőbizottsági ülésen 24-én történt. Guth Antalt a kormányzótanács küldte Székesfehérvárra, mivel a katonai hatóságok és a polgári vezetés között sorozatos konfliktusok voltak, amelyeket feloldani nem sikerült. Hamburger Jenő hadtestparancsnok a várost katonai törvények alá helyezte, kinevezte a katonai megbízottat, aki Guthtal tartotta a kapcsolatot. A kormányzótanácsi biztos statári149